Kétértelműség-tolerancia: hogyan reagálsz, ha nincs egyértelmű válasz

Az orvos azt mondja, a leleted valószínűleg semmi, de arra kér, hogy három hónap múlva gyere vissza ellenőrzésre. Van, aki hazamegy, és elfelejti. Más a három hónapot fórumok olvasásával tölti. A tények mindkettőjüknek ugyanazok, a nemtudásra adott reakció viszont nagyon különböző.

Honnan származik az elképzelés

1949-ben Else Frenkel-Brunswik pszichológus személyiségvonásként írta le a kétértelműség-intoleranciát. Vizsgálataiban egyes emberek a gyors, fekete-fehér ítéleteket részesítették előnyben, és nyugtalanok voltak mindattól, ami többféleképpen is értelmezhető.

1962-ben Stanley Budner pontosabban határozta meg. A kétértelműség-intolerancia az a hajlam, hogy a kétértelmű helyzeteket fenyegetésnek látjuk, a tolerancia pedig az a hajlam, hogy kívánatosnak. A kétértelmű helyzetek három fajtáját nevezte meg. Az új helyzet ismeretlen, ezért kevés ismerős támpontod van. Az összetett helyzetben annyi a támpont, hogy nehéz befogadni őket. A megoldhatatlan helyzetben a támpontok ellentmondanak egymásnak, így nincs egyértelmű válasz.

Mit kérdez a tesztünk

A kétértelműség-tolerancia tesztünk Budner három helyzetét használja három pontszámként: újdonság, összetettség és megoldhatatlanság, mindegyikhez négy állítással. Az első állítás Budner egyik tételének átdolgozása: „Az a szakértő, aki nem ad határozott választ, valószínűleg nem sokat tud.” A másik tizenegyet mi magunk írtuk, ezért ez Budner keretrendszerén alapuló önreflexiós eszköz, nem az ő publikált skálája.

További példák: „Szívesen próbálok ki új dolgokat akkor is, ha nem tudom biztosan, mire számíthatok” (újdonság), „Érdekelnek az összetett problémák, amelyeknek sok lehetséges megoldásuk van” (összetettség) és „El tudom fogadni, hogy néhány kérdésre nincs jó válasz” (megoldhatatlanság). Az állítások fele a kétértelműséggel kapcsolatos kényelmetlenséget írja le, és ezeket fordítva pontozzuk, így a magasabb pontszám mindig nagyobb toleranciát jelent. Egy ötfokú skálán válaszolsz, az „egyáltalán nem értek egyet” és a „teljesen egyetértek” között.

Miért számít

Az alacsony kétértelműség-tolerancia gyakran a korai lezárás iránti késztetésként jelenik meg: az első olyan választ választod, amely véget vet a bizonytalanságnak, még akkor is, ha a várakozás jobbat hozna. A munkával, pénzzel vagy egészséggel kapcsolatos döntésekben ez a késztetés többe kerülhet, mint maga a bizonytalanság.

A vonás egy közeli rokonát a szorongáskutatás vizsgálja. 1994-ben Mark Freeston, Michel Dugas és munkatársaik leírták a bizonytalanság-intoleranciát, azt a meggyőződést, hogy a bizonytalanság elfogadhatatlan, és kerülni kell, és összefüggésbe hozták az aggodalmaskodással. Később ez a generalizált szorongásra kidolgozott kezelési megközelítésük központi gondolata lett. Ha alacsony a pontszámod a tesztünkön, az nem jele szorongásos zavarnak. Ha rendszeresen nem tudsz aludni attól, hogy nem tudod, hogyan alakulnak a dolgok, a szorongásteszt (GAD-7) a jobb kiindulópont.

A magas toleranciának is vannak határai. Néhány kérdésre igenis van egyértelmű válasz, és ha minden kérdést nyitottnak kezelsz, az a döntés halogatásának módjává válhat.

Hogyan használd az eredményedet

Nézd meg, a három pontszámod közül melyik a legalacsonyabb. Ha az újdonságra kapott pontszámod alacsony, az gyakran abban mutatkozik meg, hogy nehezen váltasz munkahelyet, várost vagy szokásokat. Az alacsony összetettségpontszám akkor jelenik meg, amikor egy problémának sok mozgó része van. Az alacsony megoldhatatlanság-pontszám olyan kérdéseknél mutatkozik meg, amelyekre talán sosem lesz válasz, például egy erkölcsi dilemmánál, vagy annál, hogy miért ért véget egy kapcsolat.

Ha a kétértelműség főleg a döntéseidet befolyásolja, a döntéshozatali stílus teszt újabb szempontot ad. A pszichológiai rugalmasság teszt azt vizsgálja, hogyan cselekszel, amikor nehéz gondolatok és érzések állnak az utadba.