Átvihető készségek: hogyan nevezd meg, mit viszel magaddal a következő munkahelyedre

Az átvihető készségek azok, amelyek nem egy adott munkakörhöz tartoznak. Az az ápoló, aki projektkoordinátor lesz, magával viszi azt a szokását, hogy nyugodt marad, miközben egyszerre öt dolog megy félre. Az a diák, aki önkéntes csoportot vezetett, azt a tapasztalatot viszi magával, hogyan lehet elérni, hogy az emberek fizetés nélkül is megjelenjenek. Ezeket a készségeket könnyű nem észrevenni önmagadban, mert soha nem szerepelnek egy munkakör nevében.

A fordulópontokon számítanak a legtöbbet: pályaváltáskor, az első állásra jelentkezéskor, vagy amikor arra készülsz, hogy a vezetőddel arról beszélj, merre szeretnél fejlődni.

Hat terület

Az Átvihető készségek tesztünk hat területről kérdez, mindegyikről három állítással:

• Kommunikáció: egy bonyolult gondolatot úgy elmagyarázni, hogy megértsék, úgy írni, hogy elsőre átjöjjön, amit mondani akarsz, és odafigyelni, ahelyett hogy a válaszodon gondolkodnál.
• Problémamegoldás: egy nagy problémát lépésekre bontani, és megtalálni az okát, mielőtt megoldás után nyúlsz.
• Alkalmazkodóképesség: megbarátkozni az új eszközökkel, és folytatni, amikor az utolsó pillanatban változnak a tervek.
• Szervezés: úgy megtervezni a munkát, hogy tartsd a határidőket, és a fontos feladatokat elvégezni elsőként.
• Vezetés: kezdeményezni, amikor egy csoport elakad, és őszinte visszajelzést adni úgy, hogy az emberek el tudják fogadni.
• Tanulás: megtalálni a módját, hogyan tanulj meg egy készséget, amelyre szükséged van, és visszajelzést kérni, hogy fejlődj.

Az állítások a sajátjaink. Ez egy önértékelő ellenőrzőlista: te értékeled magad, senki nem teszteli a készségeidet, és nem validált mérőeszköz.

Meddig ér egy önértékelés

Az emberek csak közepesen jók a saját képességeik megítélésében. Michael Mabe és Stephen West (1982) több tucat vizsgálatot áttekintve átlagosan körülbelül 0,29-es korrelációt talált aközött, ahogyan az emberek a saját képességeiket értékelték, és a mért teljesítményük között. A legtöbben nagyjából tudjuk, hol állunk, de széles hibahatárral.

Ezért az eredmény kiindulópont. A magas pontszám megmutatja, hol keress bizonyítékot. Az alacsony pontszám vagy azt mutatja meg, hol fejlődj, vagy azt, hol voltál túl szerény.

Az értékeléstől a példáig

Egy munkáltató nem fogadja el szó szerint, hogy „jó vagyok a problémamegoldásban”. Egy rövid történetet viszont elhisz. A két-három legerősebb területedhez írj egy-egy példát, három részből:

1. A helyzet. Mi történt? Egy mondat.
2. Amit tettél. A te lépéseid, egyes szám első személyben, nem a csapatéi.
3. Ami megváltozott. Egy szám, ha van: megtakarított idő, elért emberek, elkerült hibák.

Példa a szervezésre: „A diákegyesületünknek egy hónapban hat rendezvénye volt, és nem volt közös naptárunk. Létrehoztam egyet, minden rendezvényhez kijelöltem egy felelőst és egy ellenőrzőlistát, és mind a hatot ütközés nélkül lebonyolítottuk.” Ez a mondat többet ér egy állásinterjún, mint egy 90%-os önértékelés.

A példák bárhonnan számítanak: fizetett munkából, tanulmányokból, önkéntességből, egy családtag gondozásából, egy klubból, amelyet te szerveztél.

Merre tovább

A meglévő készségeid a pályaválasztási kérdés felét adják. A másik fele az, hogy mit csinálsz szívesen. A Holland-féle pályaérdeklődési teszt (RIASEC) az érdeklődésedet munkatípusokhoz illeszti, a jellemerősség-profil pedig azt vizsgálja, mi ad neked energiát. A pályaválasztási tesztek áttekintéséhez olvasd el ezt: Milyen pálya illik hozzád?