Célelköteleződés: miért éli túl egyik cél az első kudarcot, és miért halványul el a másik?

Sokan kitűznek egy célt januárban, és márciusra elfelejtik. Általában magával a céllal nem volt baj. Ami elhalványult, az a hozzá fűződő elköteleződés.

A célokat kutató pszichológusok két dolgot választanak szét: magát a célt (mennyire konkrét és mennyire nehéz) és a célelköteleződést, vagyis az elszántságodat, hogy elérd. 1987-ben John Hollenbeck és Howard Klein amellett érvelt, hogy az elköteleződés külön kutatást érdemel, mert egy olyan cél, amely az embereket nem érdekli, alig hat arra, amit tesznek.

Az elköteleződés a nehéz céloknál számít a legtöbbet

Edwin Locke és Gary Latham évtizedekig tanulmányozta a célkitűzést. A kutatásukat összefoglaló 2002-es írásuk szerint a konkrét és nehéz célok jobb teljesítményhez vezettek, mint a könnyű célok vagy egy homályos „tedd, amit tudsz”, feltéve, hogy az emberek elkötelezettek voltak irántuk, és visszajelzést kaptak a haladásukról.

1999-ben Howard Klein, Michael Wesson, John Hollenbeck és Bradley Alge számos, a célelköteleződésről szóló vizsgálatot összesített. Az elköteleződés összefüggött a teljesítménnyel, és a kapcsolat erősebb volt, ha a célok nehezek voltak. Egy könnyű cél általában megvalósul, akár fontos neked, akár nem. Egy nehéz célt főleg azok érnek el, akik az első problémák után is elkötelezettek maradnak.

Mi erősíti az elköteleződést?

Locke és Latham az elköteleződés két tág forrását nevezte meg: mennyire fontos számodra az eredmény, és mennyire hiszed, hogy el tudod érni. Azt a célt, amelyet a saját okaid miatt választottál, és amely erőfeszítéssel elérhetőnek tűnik, könnyebb megtartani.

Az is segíthet, ha elmondod másoknak. Hollenbeck, Charles Williams és Klein egy 1989-es vizsgálatában azok a diákok, akik nyilvánossá tettek egy nehéz célt, elkötelezettebbek voltak iránta, mint azok, akik megtartották maguknak. Ha kimondod a célt, hozzáadódik a vágy, hogy mások előtt következetes maradj.

Mit kérdez a tesztünk?

A célelköteleződés tesztünk 8 állításból áll, és két pontszámot ad. Az Elszántság azt mutatja, mennyire fontosak neked a céljaid, és kitartasz-e, amikor valami rosszul alakul: „Nagyon sokat jelent számomra, hogy elérjem a kitűzött céljaimat.” Négy állítása közül kettőt fordítva pontozunk, például: „Az első nehézségeknél feladom a céljaimat.” A Kitartás a folyamatosan befektetett erőfeszítés: „Kudarcok vagy akadályok után visszatérek a céljaimhoz.”

A teszt Hollenbeck és Klein munkájára épít, és egy állítás közel áll az ő megfogalmazásukhoz, de az állításokat mi magunk írtuk, és két pontszámra bontottuk. Az ő skálájuk egyetlen konkrét célra kérdez rá, a miénk viszont általában a céljaidra. Így ez önreflexiós eszköz, nem validált kérdőív. Minden állítást egy 5 fokú skálán értékelsz az „egyáltalán nem értek egyet” választól a „teljesen egyetértek” válaszig.

Amikor a cél megváltoztatása a helyes döntés

Az egyik fordítva pontozott állítás így szól: „Könnyen megváltoztatom a céljaimat, ha a dolgok nem a terv szerint alakulnak.” Ha egyetértesz vele, az csökkenti a pontszámodat, de az irányváltás néha az észszerű lépés. 2003-ban Carsten Wrosch, Michael Scheier és munkatársaik azt találták, hogy azok, akik el tudták engedni az elérhetetlenné vált céljaikat, jobb jóllétről számoltak be, mint azok, akik tovább erőltették őket.

Ezért az eredményedet a valódi céljaidat szem előtt tartva olvasd. A magas pontszám olyan célnál segít, amelyet még mindig érdemes elérni. Ha magas a pontszámod, és mégis elakadtál, előbb azt nézd meg, illik-e még a cél az életedhez, és csak azután azt, hogy eléggé igyekszel-e. Ha alacsony a pontszámod egy olyan célnál, amely tényleg fontos neked, az ok arra, hogy megnézd a fontosságot és a magabiztosságot, azt a két forrást, amelyet Locke és Latham megnevezett.

A hosszú évekig tartó kitartáshoz próbáld ki a Grit-skálát, és olvasd el a gritről és a hosszú távú célokról szóló írást. Ha a céljaid már azelőtt elakadnak, hogy elindulnának, olvasd el, miért halogatunk, és hogyan hagyhatod abba.