Önhatékonyság

Mi az önhatékonyság?

Albert Bandura (1977, 1997) által bevezetett fogalom – az a meggyőződés („meg tudom csinálni”), amely előrejelzi, hogy egyáltalán belevágsz-e egy cselekvésbe, és meddig tartasz ki, amikor nehézzé válik. Különbözik az önértékeléstől: az önértékelés a globális „értékes vagyok”; az önhatékonyság a konkrét „ezt meg tudom csinálni”.

Négy forrás

Bandura szerint az önhatékonyság négy forrásból épül fel: 1) Sikerélmények (a legerősebb – korábbi sikerek), 2) Helyettes tapasztalat (látni, ahogy egy hozzád hasonló ember sikerrel jár), 3) Verbális meggyőzés (valaki azt mondja: „meg tudod csinálni”), 4) Fiziológiai állapotok (az izgalmi állapot lelkesedésként, nem szorongásként való értelmezése).

Miért fontos?

A magas önhatékonyság kitartást, kevesebb vizsgaszorongást, betegségből való gyorsabb felépülést és több változtatási kísérletet (dohányzásról való leszokás, diéta) jelez előre. Az alacsony → visszahúzódás, halogatás, korai feladás.

Hogyan mérik?

GSES (General Self-Efficacy Scale, Schwarzer & Jerusalem 1995) – 10 tétel, a legszélesebb körben használt általános mérőeszköz. NGSE (New General Self-Efficacy Scale, Chen és mtsai. 2001) – 8 tétel. Területspecifikus változatok: tanulmányi, egészségügyi, munkahelyi önhatékonyság.