Érzelmi evés: amikor az étel egy érzésre felel, nem az éhségre

Este van, egy hosszú nap után. Nem vagy éhes, mégis kinyitod a hűtőt, és tíz perccel később már nem egészen tudod, mit ettél. A legtöbben ismerik ezt a pillanatot. Az számít, milyen gyakran fordul elő, és hogy az étel lett-e a fő eszközöd a nehéz érzések kezelésére.

Evés, de nem az éhség miatt

A pszichológusok ezt érzelmi evésnek nevezik: evés érzelmekre, többnyire kellemetlenekre válaszul, nem pedig fizikai éhségre. 1986-ban Tatjana van Strien és munkatársai kiadták a holland evési magatartás kérdőívet (Dutch Eating Behaviour Questionnaire), amely három mintát különít el: az érzelmi evést, a külső evést (evés azért, mert az étel szem előtt van vagy jó illata van) és a korlátozó evést. Ma is a téma egyik leggyakrabban használt kérdőíve.

Az Érzelmi evés tesztünk az érzelmi evés ezen fogalmára épül, de a 10 állítást mi magunk írtuk, ezért ez önreflexiós eszköz, nem a holland kérdőív, és nem is más validált mérőeszköz. Minden állításnál azt választod ki, milyen gyakran igaz rád: soha, ritkán, néha, gyakran vagy szinte mindig. A tíz válasz egyetlen pontszámmá adódik össze.

Mire vonatkoznak az állítások

Egyes állítások a kiváltó okokról kérdeznek, például „Ha stresszes vagyok, ennivaló után nyúlok, pedig nem vagyok éhes” és „Eszem, amikor unatkozom”. Mások arról, milyen maga az evés, például gyors és szinte automatikus evésről, vagy arról, hogy nehéz abbahagyni. Egy harmadik csoport arról kérdez, mi jön utána, például „Szégyellem, mennyit ettem”.

Így a magas pontszám származhat gyakori érzelmi evésből, az emiatti erős bűntudatból és szégyenből, vagy mindkettőből. Mielőtt az összpontszámból következtetést vonsz le, nézd meg, mely állításokat értékelted a legmagasabbra.

A stressz nem mindenkire hat ugyanúgy

A stressz hatására egyesek többet esznek, mások kevesebbet. 2000-ben Georgina Oliver, Jane Wardle és Leigh Gibson laboratóriumi vizsgálatot végzett, amelyben a résztvevők egy részét azzal stresszelték, hogy beszédet kellett előkészíteniük, majd ételt kínáltak nekik. Azoknál, akik magas pontszámot értek el az érzelmi evésben, a stressz több édes, zsíros étel elfogyasztásához vezetett. Ugyanez a stressz nem hatott így azokra, akiknek alacsony volt a pontszámuk.

Ha időnként egy érzés csillapítására eszel, az az élet hétköznapi része. Az étel megnyugtat, és egy szelet sütemény egy nehéz hét után nem szorul javításra. Akkor válik aggasztóvá, ha az evés a fő vagy egyetlen módod a megnyugvásra, vagy ha az utána jövő bűntudat egy második rossz érzést tesz az elsőre.

Kis lépések, ételszabályok nélkül

Ha étkezésen kívül érzel késztetést az evésre, állj meg egy pillanatra, és nevezd meg, mit érzel: fáradt vagy, unatkozol, magányos vagy, dühös vagy éhes. Néha mégis az étel a válasz, és ez rendben van. Néha más válasz illik jobban az érzéshez, például pihenés, egy rövid séta vagy egy üzenet valakinek, akit kedvelsz. Ha vigasztalásból eszel, próbáld észrevenni az ízeket ahelyett, hogy robotpilóta üzemmódban ennél, és hagyd ki utána az önkritikát, ami csak még egy rossz érzést tesz ahhoz, amellyel kezdted.

Nem diagnózis

Ez a teszt semmit sem diagnosztizál, az evészavarokat sem. Beszélj orvossal vagy pszichológussal, ha gyakran eszel nagy mennyiséget úgy, hogy közben nem tudod abbahagyni, ha titokban eszel, ha hányással, böjtöléssel vagy megerőltető edzéssel próbálod ellensúlyozni az evést, vagy ha az étellel és a testeddel kapcsolatos gondolatok a napod nagy részét kitöltik. Ugyanez érvényes, ha az érzelmi evés hetekig tartó lehangoltsággal vagy erős szorongással jár együtt.

Ha a stressz a leggyakoribb kiváltó okod, az Észlelt stressz skála (PSS-10) és az érzelemszabályozás teszt más szögből nézi ugyanezt. Ha a bűntudat a legnehezebb rész, olvass az önegyüttérzés három pilléréről.