PSS-10 vagy OLBI — hétköznapi stressz vagy munkahelyi kiégés?
A PSS-10 (Perceived Stress Scale, észlelt stressz skála, Cohen 1983) a klasszikus mérőeszköz arra, mennyire érzed megterhelőnek az élet eseményeit az elmúlt hónapban — függetlenül attól, honnan erednek. Három dimenzióra összpontosít: a kontroll érzésére, a kiszámíthatatlanságra és a túlterheltségre. Ugyanolyan jól működik diák, gondozó és vállalati munkavállaló esetében is.
Az OLBI (Oldenburg Burnout Inventory), amelyre a kiégéstesztünk épül, kifejezetten a munkára vonatkozik. 16 tétellel a kiégés két dimenzióját méri: kimerültség (elegem van) és a munkától való eltávolodás (már nem érdekel, mit csinálok).
Melyiket válaszd? Ha a stressz több életterületről érkezik (egészség, kapcsolatok, pénzügyek, munka) → PSS-10. Ha egyértelműen a munkád a forrása, és cinikusnak érzed magad vele kapcsolatban → OLBI. Egyszerre mindkettő lehet magas (a munkahelyi túlterhelés gyakran átszivárog az élet többi részébe), de a beavatkozás eltér: a PSS-10 a regenerálódási szokásokra irányítja a figyelmet, a magas OLBI-pontszám rendszerint strukturális változtatást kíván a munkában.
Mikor érdemes használni: Észlelt stressz skála — PSS-10 (10 tétel)
- A stressz több területről érkezik (egészség, pénzügyek, kapcsolatok)
- Szeretnéd a népességi normákhoz mérni a stressz-szintedet
- Rövid, általános mérőeszköz (10 tétel, 3 perc)
Mikor érdemes használni: Kiégésfelmérés — Oldenburgi kiégés kérdőív
- Megterhelő szakmában dolgozol (egészségügy, oktatás, értékesítés)
- Kimerültnek érzed magad, és a munkád elvesztette az értelmét
- Egyre cinikusabb vagy az ügyfelekkel/betegekkel szemben
Nem tudod eldönteni? Töltsd ki mindkettőt!